A gyerekek rosszul érzik magukat. A mai iskola szorongó és beteg gyerekeket termel

Engedd a gyermeket gyermeknek lenni! SE Olvasási idő kb. És kik azok, akiknek görcsbe állt a gyomra már a gondolatától is? Hány gyereknél kezdődik a fejfájós, hányingeres, émelygős korszak? Amikor reggel már nincs étvágyuk, amikor már azt is utálják, hogy fel kell kelni, és újra be kell menni az iskolába, amitől félnek.

Ahol rossznak, butának, ügyetlennek érzik magukat.

Ha a túlsúlyos gyerekek rosszul érzik magukat, az nem segít a fogyásban

Sosem értettem, miért gondolják egyesek, hogy abból tanul a gyerek, ha ügyetlennek, lassúnak vagy ostobának érzi magát. Sebestyén Eszter pszichológus írása. Miért kell még ma is sokaknak remegniük, és elveszetten szédelegniük az iskola aulájában? Miért kell azt érezniük, hogy nem tudnak semmit, semmiben nem elég jók, nem tudják utolérni nemhogy az osztálytempót, de még saját magukat sem?

Feldmár András gyermekekkel kapcsolatos idézetei

Miért kell állandóan feszengeniük azon a kényelmetlen, kemény széken? Miért kell hozzászokniuk a megalázáshoz? Miért kell felállítani egyedül egy gyereket, és énekeltetni, akkor is, ha hamis a hangja?

Miért kell az egész osztály előtt talajgyakorlatokat bemutatni egyesével 28 másik gyerek előtt? Miért kell ezekkel elvenni a gyerekek kedvét olyan dolgoktól is, amiket igenis élveznének, ha mi másképp állnánk hozzá? Nem rajzoltam többé Emlékszem, az általános iskolában arcot kellett rajzolni, a padtársunk arcát. Sosem voltam egy rajztehetség, de egy emberi arc ábrázolása másodikban túlmutatott a képességeimen.

A padtársam, mikor meglátta a rajzot, sírva fakadt. Annyira szörnyen éreztem magam, amiért miattam sír valaki, hogy hosszú éveken keresztül nem rajzoltam.

Soha nem vettem a kezembe ceruzát és papírt, csakis akkor, amikor kényszerítettek rá. Amikor gyerekeim lettek, akkor kezdtem el újra rajzolgatni, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy évtizedekkel később még mindig annyira erős a rajzolástól való szorongásom, hogy szinte blokkol. Ha egy üres papír elém kerül, és rajzolnom kell rá, totálisan begörcsölök.

1. Feldmár András gyermekekkel kapcsolatos idézetei
2. Sheltie féregtelenítés
3. Új féreghajtó szerek
4. Engedd a gyermeket gyermeknek lenni! – Egy pszichológus jegyzete az iskolakezdés apropóján - WMN

Szülőként is éveimbe telt ezt a gátat úgy-ahogy oldani, és hozzászokni, hogy úgyis lehet rajzolni, ha annak nincs az égvilágon semmi célja, semmi elvárása, csak a firkálás öröme van és kész. Röpke pár évtizedes szünet — és néhány év gyakorlás után — még élvezni is képes vagyok a rajzolást, festést, annak ellenére, hogy tehetségem sosem lesz hozzá.

Szóval most tartok ott, ahol hét—nyolc éves koromban kellett volna tartanom, hogy élvezzem az alkotást, pusztán magáért a folyamatért. Kiskorában minden gyerek szeret firkálni, dudorászni, mozogni. Nem érdekli őket az esztétika, nem érdekli őket, hogy tiszta-e a hangjuk vagy sem.

Aztán, ahogy iskolások lesznek, egyre erősödik a szorongás, hogy amit tesznek, alkotnak, énekelnek, mozognak, az nem jó, nem megfelelő, nem szép. Pedig a rajzoknak, az éneknek, a mozgásnak az önkifejezésről kellene szólniuk, arról, hogy a gyerek ki tudjon adni magából, az érzéseiből, a lelkivilágából, a feszültségeiből valamit.

Azzal, hogy ezeket a dolgokat feltétlenül szabályozni akarjuk, minősíteni és osztályozni, megfosztjuk a gyerekeket az önkifejezés legtermészetesebb lehetőségeitől. Elveszítik az alkotás örömét Nem tudják kiadni, kikiabálni, kiénekelni, kirajzolni, kimozogni az érzéseiket, a feszültségeiket a koruknak, személyiségüknek megfelelő módon.

A gyerekek rosszul érzik magukat,

Ettől tele lesznek frusztrációval, ami pedig vagy szorongást, vagy túlpörgést, viselkedésváltozásokat, agressziót is okozhat. Ezek gerjesztik egymást, és negatív reakciók egész láncolatává fonódnak össze. Szülők mutogatnak a pedagógusokra, pedagógusok a szülőkre, mindenki a rendszerre, az egymásra mutogatás közben pedig a gyerekek sokszor magukra maradnak.

Beszéd 11 Az anyaméhben lenni egyfajta ígéret, hogy az anya mindig ott lesz velünk a külvilágban is. Ha nincs ott, akkor az embert csúnyán elcsábították és cserbenhagyták. Ez a megtévesztés akkor kezdődik, ha az anya figyelme bármilyen okból elvonódik a gyerekről - és itt most nem vádolok senkit, egyszerűen így zajlik. Ha az anya nem tud odafigyelni a gyerekére, akkor a gyerek úgy érzi, elcsábították és átverték.

Félelmeikkel, szorongásaikkal, frusztrációikkal. Nem kell bűnbakot keresni és találni ahhoz, hogy a reszkető gyerekek mellé odaguggoljon valaki, és bátorítsa őket. Nem kell bűnbakot keresni és találni ahhoz, hogy ne támasszunk a gyerekeink felé teljesíthetetlen elvárásokat.

Ha azt várjuk hat—tíz évesektől, hogy egy helyben üljenek napi nyolc órát, a kudarcélmény borítékolható. Ha azt várjuk tőlük, hogy az iskolából hazaérve azonnal nekilássanak a házi feladatnak és a tanulásnak, ne csodálkozzunk azon, ha kezelhetetlenné válnak.

Ha minden művészeti tevékenységet szabályok közé kényszerítünk, ne lepődjünk meg azon, hogy elveszítik a lelkesedésüket. A szigorú minősítéssel sokszor azt érjük el, hogy mindenki szégyenkezve énekel, aki nem tökéletesen intonál, hogy mindenki görcsölve rajzol, akinek nincs kiemelkedő kézügyessége, hogy mindenki fejét lesütve érezze magát ügyetlennek, mert nem cigánykerekezik tökéletesen, esetleg távolugrásban és kislabdadobásban nem a szabványnak megfelelően teljesít.

Szégyelli magát az, aki lassabban olvas, mint a többiek, és az is, aki nehezebben érti meg a százalékszámítást, mint ahogy az a tantervben elő van írva.

Engedd a gyermeket gyermeknek lenni! – Egy pszichológus jegyzete az iskolakezdés apropóján

Ezzel mintha azt várnánk el, hogy az iskolába lépve érjen véget a a gyerekek rosszul érzik magukat gyerekkor. Mintha azt várnánk el, hogy mindig járjanak két lépéssel előrébb a saját koruknál, a saját képességeiknél, aminek nem lehet más a kimenetele, mint a tömény frusztráció, és a mindent átható kudarcélmény.

Elveszik a lényeg A gyerekeknek sok pedagógus és sok szülő nem azt tükrözi vissza, nem azt emeli ki, miben jók, ügyesek, mik az erősségeik, sokkal inkább azt, miben vallottak kudarcot, miért nem elég jók, miben kellene még fejlődniük. Egy hibákra fókuszáló, kudarcközpontú tanítás pedig nem szülhet mást, mint kudarcélményt és sikertelenséget.

Ahhoz, hogy a gyerek-szülő-pedagógus együttműködését segítsük, muszáj lenne összefogni, összekapaszkodni, és a gyerekek életkori sajátosságait figyelembe venni.

Ha annyit várnánk minden gyerektől, amennyire koránál, és saját képességeinél fogva képes, és ehhez mérnénk a fejlődését, nem lenne minden második gyerek sorozatos kudarcélménynek kitéve.

Szerintem pedig mindkettőn.

A gyerek az iskolában gyakorlatilag több időt tölt, mint otthon, szóval erősen ki van szolgáltatva az ottani hatásoknak is. Ha a szülő próbálja otthon meggyőzni arról, hogy ő egy ügyes, okos gyerek, de az iskolai minősítései mindig az ellenkezőjét igazolják, akkor a szülő szava kevés lesz. Egy nagyon fontos dologról feledkezünk meg könnyedén Sokszor nem figyelünk a gyerekeink lelki szükségleteire.

A mai iskola szorongó és beteg gyerekeket termel

A gyerekeknek szükségük van a gyerekkorra, a szabadidőre, a mozgásra, a játékra, a dalokra, az a gyerekek rosszul érzik magukat tevékenységekre, nemcsak az óvodában, hanem egész gyerekkorukban.

Kamaszként a semmittevésre, a zenehallgatásra, a világ dolgainak végiggondolására, a barátokkal való lézengésre, a világmegváltó beszélgetésekre. Ha a gyerek megkapja azt, amire a lelki a gyerekek rosszul érzik magukat szüksége van, akkor minden más olyan gördülékenyen tud menni! A nevelés is, a tanítás is.

Nem biztos, hogy azért sír mert borzasztó az óvoda. Nem biztos, hogy azért sír mert éppen maradandó lelki sérüléseket szerez. Biztos, hogy nem azért sír mert szörnyű szülő vagy hogy ott hagytad ezen a játékokkal és gyerekekkel teli helyen.

Sokkal kevesebb gyereknek kellene pszichológushoz járnia vagy különböző fejlesztő foglalkozásokra. Már szinte mindenre van egy diagnosztikai szakkifejezés, amit rá lehet húzni egy gyerekre, pedig sok esetben, ha hagynánk őt igazán gyereknek lenni, és gyermeki szükségleteit tiszteletben tartva bánnánk vele, nem lenne vele az égvilágon semmi probléma.

És sokkal kevesebb pedagógusnak kellene különböző motivációs technikákat tanulnia vagy idejekorán a kiégéssel küszködnie. Sokszor a gyerekek iskolai teljesítményét, félévi minősítését úgy kezeljük, mintha az a rólunk, a szülőről szólna, a szülő a paraziták székrekedést okozhatnak lenne, vagy mintha egy életre hatása lenne.

A mai iskola szorongó és beteg gyerekeket termel Serdült Viktória Praxisában mégis azt látja, egyre több olyan kisdiákot hoznak el a szüleik, akik képtelenek megfelelni az iskola által támasztott követelményeknek.

Pedig egyik sem igaz. Legyünk magunkhoz őszinték! Valóban befolyásolta az életünket egy elszúrt matekdolgozat vagy egy rosszul sikerült év végi bizonyítvány? Bármi sorsdöntő dolog múlik ezen?

Semmi életre szóló következménye és hatása nincs az ügyetlen távolugrásnak, a tökéletlenül sikerült rajznak, a hamis éneklésnek vagy néhány rossz jegynek. Életre szóló hatása lehet viszont a folyamatos túlzó elvárásoknak, a megalázó helyzetek emlékének, a rengeteg kritikának és a negatív minősítésnek.

How To Live Your Strongest Year in 2021 with Susanne Biro

Életre szóló hatása annak van, ha gyerekkorukban nem engedjük a gyereket gyereknek lenni. Sebestyén Eszter.